Ígéret Dórikának

Ígértem Dórikának (5 múlt) egy farmer táskát.
Ezt nem Dórika kérte tőlem, hanem csak úgy, önszántamból ígértem, mivel Pannának varrtam egyet és ezt a táskát Dórika bírálatára bíztam. Ítélje meg ő, - szakértő lévén - hogy tetszeni fog-e Pannának.

Szóval, ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó. És megtartottam. Alig volt rá időm, de beszúrtam, hogy a lelkiismeretemet is megnyugtassam, az ígéretemet betartom.

Hál' istennek nem ment feledésbe a részemről sem. És Dórika is emlékezett az ígéretemre. Ezen én lepődtem meg a legjobban, de ez is azt jelzi, hogy mennyire imádja a táskákat.

A táska kooperációban készült, mert azt terveztem el, hogy horgolt kör alakú csipke díszítse. De mivel én sem horgolni nem tudok ilyet, sem időm nem volt még erre is, ezért Anyukámat bíztam meg vele.
Nem először találtam ki neki ilyen feladatot.
Színes  melírozott himzőfonalból három különböző méretű terítőt csináltattam meg vele.

A táska inkább szatyornak nevezhető, mert sem belső zsebei, sem zárható fakkja nincs.
A külső oldalán a legnagyobb kör formájú csipke zsebként is szolgálhat.

A táska újrahasznosított farmer nadrág szárából készült.

A belső zsebek hiányában is Dórika boldogan virított új, karcsúsított női testre emlékeztető táskájában.

Ugrás a Főoldalra